Hírmező

Május 8-án 114 éves és 38 napos korában elhunyt Nagy-Britannia és egyben Európa legidősebb embere, Florence Emily Baldwin. 1896-ban született Leeds-ben, és még emlékszik arra, amikor Viktória királynő, a jelenleg uralkodó II. Erzsébet dédnagymamája a szülővárosába látogatott. Hosszú életének titkát abban látta, hogy minden napot egy tojásosszendviccsel kezdett 23 éves kora óta.

A világ jelenleg legidősebb embere Eugénie Blanchard 114 évével és 84 napjával, aki a Franciaországhoz tartozó Saint-Barthélemy karibi szigeten él. Alig több, mint egy hete birtokolja ezt a címet, ugyanis május 2-án hunyt el 8 nappal 115. születésnapja előtt a japán Kama Chinen. Hazánk legidősebb embere a győri Gallai Rezső a maga 106 évével és 102 napjával.

Minden idők legidősebb embere a francia Jeanne Louise Calment volt Arles városából, aki 1997-ben 122 évesen és 164 naposan hunyt el. Magyar viszonylatban a 2008-ban elhunyt, Amerikában élő Elizabeth Stefan jelenti a rekordot (112 év, 332 nap).

A Fujitsu Laboratories munkatársai olyan technikát fejlesztettek ki, amelynek a segítségével jelentős mértékben javítható az elektronikus papírok színtelítettsége.

Az elektronikus papírok története az 1970-es évekre nyúlik vissza, amikor a Xerox laboratóriumában megalkották az ún. Gyricont. Ennek alapját 0,1mm átmérőjű gömbök alkották, amelyeknek egyik felét negatív töltésű fekete, másik felét pozitív töltésű fehér műanyag borította. Ezek a gömbök átlátszó szilikonlapok között, olajbuborékokban helyezkedtek el, hogy feszültség hatására szabadon tudjanak mozogni és a megfelelő felüket a látható felület felé fordítani.

Ez a megoldás azonban nem volt tökéletes, a mikroszkópikus részecskék előállítási nehézségei és a hibás darabok magas száma miatt. Az áttörés a 90-es évek végén jött, amikor az E-Ink Corporation kidolgozott egy új technológiát, melynek lényege, hogy a két átlátszó réteg közötti sötét színű folyadékban (az elektronikus tintában) helyezkednek el fehér részecskék, amelyek a feszültség polaritásától függően a sötét folyadék alatt, vagy a látható felületen helyezkednek el. 2000-ben a korábban használt vékony üveglapokat 0,1mm-es hajlítható acélfóliára cserélték, ami majdnem annyira hajlítható, mint a normál papír.

Az e-tinta és a részecskék mozgása feszültség hatására

Az e-papírt napjainkban elsősorban e-könyvolvasó készülékekben használják, de PDA-kban, mobiltelefonokban, karórákban és kisebb számítógépekben is megjelenhet. A papírhoz hasonlóan nem tükröződik és csak fénynél lehet olvasni, mivel nincs háttérvilágítása, ezért igen energiatakarékos. A jelenleg forgalomban lévő, elektronikus papírból készült eszközök szinte kizárólag szürke árnyalatú képeket képesek megjeleníteni, a Fujitsu új technológiája viszont képes a színes megjelenítésre egészen 1024 x 768 képpontos felbontásig. Az új technika a korábbi színes elektronikus papírból készült képernyők kontrasztértékének háromszorosát éri el, és a képváltás sebessége is jelentősen lecsökkent (0,7mp). Az új technológiát használó első készülékek várhatóan idén ősszel jelennek majd meg Japánban.

Bal oldalon az új, jobb oldalon a régi e-papír

Felhasznált forrás: SG.hu, krono.inaplo.hu, wikipedia

Az Európai Parlament döntő többséggel fogadta el azt az Áder János és Tőkés László által javasolt állásfoglalást, amely felszólítja az Európai Bizottságot, hogy 2011 végéig kezdeményezze a ciános bányászati technológiák teljes betiltását az Unióban.

A cián egy szénből és nitrogénből álló vegyület, amelynek oldatai könnyen megkötik az aranyat és ezüstöt, valamint más fémeket is. Rendszerint szilárd halmazállapotban tárolják és szállítják, vízben oldódva mérgező ciángáz szabadul fel, amely színtelen, szaga a keserűmandulára emlékeztet. Ártalmatlan mennyiségben jelen van például az alma és a barack magjában. A második világháború során a koncentrációs táborokban Zyklon-B gáz formában használták tömeggyilkosságra, de ciánt használt öngyilkosságához többek között Eva Braun, Hermann Göring, Joseph Göbbels, Adolf Hitler (pisztollyal együtt), Erwin Rommel és Alan Turing is.

       Nátrium-cianid

A ciános bányászati technológia a nátrium-cianidot, a hidrogén-cianid (ismertebb nevén kéksav) nátriumsóját alkalmazza, amely színtelen, kristályos por. Rendkívül mérgező, 2%-os, teáskanálnyi oldata képes megölni egy embert. A cián felfedezője, Carl Wilhelm Scheele 1783-ban vette észre a cián aranymegkötő tulajdonságát, azonban a technológia alapját képező MacArthur-Forest-eljárást 1887-ben John Stewart MacArthur skót kémikus dolgozta ki. Nagy mennyiségben először az 1970-es években alkalmazták. 

A modern bányaipar a ciánlúgozásnak két fajtáját használja: a tartályos lúgozást, ahol hatalmas, sokszor városnyi méretű tartályokban gyűjtik össze a kibányászott, majd összezúzott ércet, illetve a halmos lúgozást, ahol több futballpályányi halmokba hordják össze. Ezt követően cianid-oldatot öntenek, illetve permeteznek rá, ami az ércen leszivárogva megköti az arany (illetve ezüst) részecskéit, az így keletkező oldatot pedig medencékbe vezetik el. Ezután az arany-cián (ezüst-cián) oldatból kinyerik a nemesfémet, majd a ciánt újrahasznosítják a érceken. Ez a technológia olyan nemesfémek kinyerését is lehetővé teszi, amelyek más módon gazdaságosan ki nem nyerhetőek. Két gramm arany előállításához egy tonna rossz minőségű aranyércre van szükség. 

Ciántároló medence Oroszországban

A ciános bányászat veszélyei abból fakadnak, hogy a folyamat során visszamaradt cianidot tároló medencék könnyen kiömölhetnek, majd a folyókba, tavakba kerülve súlyosan károsíthatják az élővilágot. Komoly ciánszennyezés történt 1982-ben történt Montana államban, 1992-ben Coloradoban, 1998-ban Kirgizisztánban, valamint 2000-ben a romániai Nagybányán (Baia Mare). Az utóbbi, “tiszai ciánszennyezés” néven ismertté vált incidens során több, mint 1200 tonna hal pusztult el a Tiszában és annak mellékfolyóin. A madarakra kifejtett hatása nem volt jelentős, ugyanis a Tiszát ebben az időben jég borította, illetve egyes madárfajok megérzik a cián közelségét. A halállomány pusztulása azonban a madarak élelemhez jutási lehetőségeit is jelentősen rontotta. Az emberi szervezetre káros anyagok azonban nem voltak fellelhetőek az ivóvízben.

A ciános bányászat Magyarországon, Csehországban, az USA két államában (Montana, Colorado), valamint Argentína Rio Negro államában tiltott.